Régi történet ~ Prológus

Prológus

Épp indulni készültem, amikor meghallottam apa hangját a konyhából. A szüleim már nagyon izgatottak a gondolattól, hogy a halandók közé fogok költözni s ott élem majd a mindennapjaimat. És akkor én mit mondjak? Én megyek el, nekem lesz új otthonom, nekem lesz új a környezet. Szerencsére ők már teljes mértékben gondoskodtak az ottani dolgaimról. Béreltek nekem egy lakást bútorozottan, ráadásul féláron. Igen, egy kis varázslattal nálunk mindent meg lehet oldani. Na, nekem pont ebből lett elegem. Meguntam, hogy mindent egy csettintésre elintéznek körülöttem. Tudom, mások örülnének neki de egy idő után már ezt is meg lehet unni.

- Kicsim, itthon ne felejtsd amit készítettem neked! - nyomott a kezembe apa egy kajás zacskót. Nos apám szakács, imád sütni-főzni, ám kizárólag csak varázslattal. Anélkül talán még egy kávét sem tudna elkészíteni. Ő az aki a legjobban ellenezte ezt az utazást. Hiszen az ő kicsi lánya felnőtt és végre kimozdul. 

 Nagyon szerettem volna indulni végre, mégis mindenki még egy utolsó puszi, ölelés meg egyéb dolgokkal szerettek volna még fárasztani, meg egy hosszas monológot is kaptam miszerint nagyon vigyázzak magamra, amit már elmondtak egy párszor. Jó, nyilván aggódnak értem, én elhiszem, de néha túlzásba viszik. Különben is nem maradnak magukra, ott lesz nekik a bátyám Alex, aki ugyan nem a segítőkészségéről híres, mégis tud ha akar. Ezekkel a reményekkel indultam útnak, életem számomra eddigi legnagyobb kalandjára. Mondjuk mások számára lehet nem olyan nagy szám egy költözés, de nekem igen, hisz eddig csak a boszik között éltem, s most megismerhetek egy teljesen új környéket, új embereket, új szokásokat. Ráadásul ott van az új gimi, amihez anyáék ragaszkodtak. Én annyira nem voltam elragadtatva az ötlettől, aztán végiggondolva egészen megbarátkoztam a ténnyel, hogy új iskolába megyek ahol nincs semmilyen varázslat. Ez most pont kapóra jön, mert ugye a varázslástól szeretnék picit megszabadulni, olyan akarok lenni mint egy teljesen átlagos halandó. Nyilván nem lesz egyszerű, nem is egyből gondoltam hanem szép fokozatosan fogom csökkenteni a varázslataim számát. Legalábbis, így terveztem.

Hála az égnek, nagy nehezen sikerült mindenkitől kellőképpen elbúcsúznom ahogy ők azt szerették volna. Felpattantam a seprűmre, elvégre azért ezt az egy közlekedőeszközt már had tartsam meg, aztán búcsúképp még repültem a ház körül egy kört, majd végül az új otthonom felé vettem az irányt.